A Dalí spaghetti után most egy újabb festőművész által ihletett étel kerül a tányérra. Ezúttal az inspiráció alanya a szecessziós stílus egyik legjelentősebb képviselője: Gustav Klimt.
- Gustav Klimt: Az élet fája
Ha végignézzük a Bécs környékéről származó művész alkotásait (főleg az aranykorszakban készülteket), az első dolog, ami szemet szúr, hogy minden képén az arany, illetve a sárga különböző árnyalatai dominálnak. Ha nagyon hű szerettem volna lenni a művészhez, akkor aranylemezt kellett volna használnom a desszerthez, mint ahogyan ő is azt használt a festményeihez – ami egyébként tényleg ehető, bár a tápértéke nyilván zéró -, de remélem a kedves olvasó elnézi nekem, hogy ez a recept nem úgy fog kezdődni, hogy: végy egy marék aranyat. Úgyhogy maradtam inkább az aranytojást tojó tyúknál, és egy tojások sárgájával készült vaníliás sodót használtam az étel alapjául, amely garantálja a sárga színt. Klimtnél többször visszatérnek a kunkori, csigaházra emlékeztető, általában barnás színű alakzatok, elég csak ránézni egyik leghíresebb képére, Az élet fájára. Ennek az imitálására csináltam egy sós karamellszószt a vaníliasodóhoz, melyet fogpiszkáló segítségével formáztam íveltre. A szecesszióra jellemzőek a stilizált növényi motívumok, pl. a virágok, úgyhogy ennek fényében kerültek ehető virágok is az ételre. Valamint Klimt több festményén is jelentős szerepet játszanak a nők, melyet a kellemes illatú levendulavirágok szimbolizálnak. A sárgás árnyalatokat erősítve pedig egy földicseresznyével (physalis) is díszítettem még az ételt. És ezzel össze is állt a Gustav Klimt által inspirált desszert!
Hozzávalók:
A sodó:
- 5dl tej
- 1 rúd vanília vagy vanília esszencia
- 4 tojás sárgája
- 1 ek. liszt
- 4 ek. cukor
- 1 vanilin cukor
- 4 dl tejet forralj fel a vaníliarúddal és a kikapart magjaival, vagy ennek hiányában 1 teáskanálnyi vanília esszenciával és a vaníliás cukorral.
- A tojások sárgáját keverd ki a cukorral, liszttel és 1 dl tejjel.
- Nagyon lassan, vékony sugárban öntsd a forró tejet a tojásos masszához. Ezután öntsd vissza az egészet a lábasba amelyben a tejet forraltad, és nagyon alacsony lángon, időnként kevergetve addig melegítsd, míg be nem sűrűsödik (kb. 5-10 perc). Vigyázz, nem szabad forrnia! Akkor jó, ha a kanál hátuljára rátapad a sodó. Azonnal vedd le a tűzről, majd hűtsd le.
A karamellszósz:
- 4 ek. cukor
- kevés tej
- egy csipet só
- A cukrot egy lábasban hevítsd addig, míg karamellizálódni nem kezd. Ezután adj hozzá egy kevés tejet és sót. A karamell hirtelen meg fog dermedni, emiatt ne aggódj, hevítsd tovább, míg újra fel nem oldódik a tejben.
Önts egy adag vaníliasodót egy mélytányérba, kanalazz rá 2-3 pöttynyi karamellszószt, melyet fogpiszkáló segítségével formázz a kívánt alakúra. Díszítsd földicseresznyével, levendulavirággal és egyéb ehető virágokkal. Jó étvágyat!
Ha tetszett a cikk, kövess facebookon is, még több bejegyzéssel!
